Mi van akkor,
Ha az ember csak ül és néz
És hirtelen magával ragadja egy kéz...
Ő maga ugyanott ül a piszkos,nyirkos padon,
De a lelke távol van,szabadon.
Oly tájakat lát,
Milyeneket addig soha,
S ahol a sors kevésbé mostoha,
Szeretet és idilli kép veszi körül,
De LÉLEK még így sem örül.
Sőt,keserűséger egyre nő...
Biztos kell,.hogy éljen Ő?!
S ezen gondolat hatására
Visszatér a lélek önmagába.....
De még nyugtalan,
Valami bántja,
Kell Ő egyáltalán a vilgára?!
Gondolat gondolatot fűz ,
Míg végül Te édes ész eltűnsz.
Ott marad a lélek körül a semmi,
S az életének annyi,
Ha valaki meg nem menti testét, az életét.....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése